Nagytárkány határ menti falu a Kelet-Szlovákiai-alföld délkeleti részén, a Tisza árterén található. A falut először 1275-ben jegyezték fel írásban. Ez az egyik legrégebbi falu a Zemplén-vidéken. A megfelelő életkörülmények és a stratégiai elhelyezkedés vezetett a fejlődéséhez. A 14. században vásári joggal rendelkező kisvárosi rangot kapott. Ebben az időszakban már saját temploma, plébánia és iskolája volt. Az eredeti mezőgazdasági jelleg a mai napig fennmaradt. Közel 1500 lakos él itt. A falu számos mezőgazdasági vállalkozásnak, valamint üzletnek ad otthont. A helyi lakosok azonban többnyire munkába járnak. Nagytárkány közigazgatásában a polgári szolgáltatások a környező kisebb falvakat is magukban foglalták kapacitásukkal. Itt található a posta, anyakönyvi hivatal, általános iskola és óvoda.
Vallási szempontból a helyi lakosság összetétele változatos, ami megfelel a szakrális épületek számának. Történelmileg legértékesebb a római katolikus templom. A várkápolna alapjaira épült 1894-ben. Gazdag díszítés jellemzi, ritka fákkal szegélyezett park veszi körül. Az evangélikus templom a 20. század első feléből származik. A görögkatolikus hívőknek is van szentélyük a faluban. A község legjelentősebb világi emléke a só- és vámhivatal késő barokk épülete. Újjáépítése után az úgynevezett sóút részeként regionális múzeumot alakítottak ki itt. A hely kulturális rendezvények gyakori helyszíne, minőségi étkezési és szálláslehetőségekkel. A faluban 2005-ben avatták fel a régió első trianoni emlékművét. A község központját Balassi Bálint andezit szobra, valamint a nagykapuszi Ferencz György alkotásai díszítik. A nemzetközi szinten is sikeres Tisza népcsoport igényli és továbbfejleszti ősei hagyatékát.
